Élet a főisCOOLán

Michael van Gerwen sosem volt átlagos gyerek. 13 évesen azzal állt szülei elé, hogy ő bizony dartsozni fog, mert nagyon tetszik neki a sport, és ebben tehetségesnek is érzi magát. Az interneten talált sztori szerint a szülők csak rövid ideig nem értették a dolgot, de szerda este már biztosan megveregették saját vállukat: Michael 2014 világbajnoka lett, mindössze hatodikként - ezzel együtt persze legfiatalabbként - a profi darts történetében. Portré.

Azt persze nem árt leszögezni, hogy erre a gyermeki felvetésre csak Anglián és Hollandián kívül néznének furcsán. Hollandiában gyakorlatilag választható sportfoglalkozás, amiből az ottani érettségi vizsga keretein belül számot is lehet adni a tudásról. Azt őszintén szólva nem tudom, van Gerwen részt vett-e ilyen irányú okításban, de fiatalkori eredményei egész biztosan ötöst érnek minden iskolában: 17 évesen már a World Masters győztese volt, ahol az elődöntőben Raymond van Barneveld ellen dobott egy lehetséges legrövidebb kiszállót, vagyis egy kilenc-nyilast. Ja, hogy a másik úriember kicsoda? Akkor már kétszeres világbajnok volt.

18. születésnapja előtt került fel a BDO (British Darts Organization) világranglistájára. Eddigre már gyakorlatilag minden fiataloknak rendezett sorozaton ellenfél nélkül indult, olyan is volt, hogy ellenfele az első fordulóban visszalépett, mert nem érezte magát késznek ellene játszani. Ez az intermezzo remekül jellemzi, mennyire hirtelen robbant be az élvonalba. Helyettük bezsebelte az ír, svéd és számos más ország dartsversenyének első helyét. Indokolt volt tehát, hogy végre a legnagyobbak között is elinduljon.

A World Masters-győzelem után bejelentette, hogy indulni kíván a BDO-n, a napjainkban is második legjobbnak számító világbajnoki sorozaton. Ez a verseny sokáig a darts királyának számított, amíg Phil Taylor, a sportág tizenhatszor megkoronázott királya úgy nem döntött néhány másik profival, hogy “saját” szövetséget alapít - ez a PDC, ahol Michael néhány napja világbajnok lett, és amely ma a sport legrangosabb szövetsége és tornái. Michael tehát elindult a BDO-világbajnokságon, a második körben viszont rögtön ki is pottyant  Tornaeredményei jogán azonban a PDC meghívót küldött neki közéjük, de Michael akkor még nem érezte késznek magát, helyette besöpörte a Winmau World Masters első helyét is. A BDO világbajnokságán 17 évével a valaha legfiatalabb résztvevőnek számított. 2007-ben aztán a BDO-döntő estéjén jelentették be, hogy Michael végre a profik között indul a következő évben.

A sikertörténet innentől ha nem is töretlen, de viszonylag gyors lefolyású volt. Ugyan 2008-ban még nem nőtt fel eléggé a feladathoz, 2009-ben már ott volt a negyeddöntőben, ahol kicsit a sport addig tizennégyszeres világbajnokát, Phil Taylort izzasztotta meg kicsinyt (ez azt jelenti, hogy egy teljes szettet vett el a királytól, aki bombaformában versenyzett végig - ez rajta kívül egyetlen embernek sikerült azon a tornán). Innentől csak néhány tornagyőzelem jött össze a PDC kötelékeiben - de aztán jött 2012, amikor végre megismerték a nevét.

A tavaly PDC-világbajnokságon (amúgy azt már 2013-asnak számolták, holott csak a döntő volt január elsején) Michael ellenfél nélkül menetelt a döntőig, sőt az elődöntőben még egy kilenc nyilas is újra összejött neki - sőt, rögtön a következő játékban milliméteren múlt, hogy ne duplázzon rögtön. James Wade, a sport egyik legnagyobb egyénisége egyszerűen nem talált ellenszert a nála tizenhat évvel fiatalabb titán ellen, van Gerwen készülhetett a döntőre - hát persze, hogy Phil Taylor ellen, aki ismét csúcsformában versenyzett, de az elődöntős megingásai miatt már páran suttogták: nem elképzelhetetlen, hogy trónfosztás lesz, generációs váltásra készült a darts-szeretők optimistább vele. Ez - ekkor - még nem jött el, remek kezdés után Michael egész egyszerűen besokallt a nyomástól, és elbukta a döntőt, de azt éreztük mindannyian, hogy ez bőven nem a végállomása az akkor még mindig csak 23 éves Gerwen karrierjének. Nem is lett, májusban - Taylort megverve a döntőben - megnyerte a Premier League-t.

December 15-én lépett először színpadra a 2014-es világbajnokságon, ahol teljesen formán kívül játszott az első körben, látszott is a televízióban, hogy ellenfele vérszemet kapott - persze emberünk összeszedte magát, és hazazavarta a kotnyeleskedőt. A következő körök meglehetős unalmat hoztak játékában, persze mindig képes volt, hogy vesztett helyzetből elképesztő feltámadásokat produkáljon. Hozta játékát, nem vállalt felesleges kockázatot, és az idő őt igazolta: rögtön a második körben kipottyant Phil Taylor (egy 24 éves versenyző ellenében), és kezdték mondogatni az emberek: Michaelnak már nincs ellenfele. A következő körben földije, van Barneveld is búcsúzott, de Michael még mindig kivárt.

Aztán az elődöntőben robbantott: a kétszeres világbajnok Adrian Lewis-t úgy küldte haza, hogy szettet sem veszített ellene - ilyen még soha nem volt major torna elődöntőjében. van Gerwen a visszafogott kinézetűnek kicsit sem nevezhető Peter Wright elleni döntőben aztán hamar elment 4-0-ra, de ekkor kezdett el kicsit nagyképűen játszani, amit Wright majdnem ki is használt, és csak nagy nehézségek árán tudott Michael megmenekülni egy 7-4-es győzelemmel. Az utolsó duplát megdobva viszont egy elementáris erejű üvöltéssel vette tudomásul, ami egészen hihetetlen: ő a valaha volt legfiatalabb darts-világbajnok és világranglista-vezető. Kitartása, ereje és szorgalma egyetlen fontos tanulsággal szolgálhat: mindannyian képesek vagyunk hasonlóra, ha van kedvünk dolgozni érte.

Reichenberger Dani

Filmeket különböző okokból nézhetünk; legtöbbször azért, mert szórakoztat. Világunk legegyszerűbb, legkönnyebben elérhető, legolcsóbb szórakozási formája. Természetesen igen fontos, hogy a film művészet, ugyanakkor számtalan film valamilyen ismeretet közvetít a világról (nem kizárólag az ismeretterjesztő és dokumentumfilmek). Ezek a szempontok mind értékek és igen fontosak. A filmeknek pedig az egyik talán legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy akár egy alkotáson belül ötvözni képesek ezeket a tulajdonságokat. Az európai filmek között pedig különösen könnyen találunk ilyen filmeket. Ez is egy ok, amiért érdemes Mátyás Győző tanár úr választható kurzusaira beülni. Akár Filmklubon, akár a Kortárs közép-európai film előadásain olyan különleges atmoszférájú filmekkel találkozhatunk, amelyek szórakoztatnak, ugyanakkor az egyszerű kikapcsolódásnál sokkal többet nyújtanak.

Blöffös ötvenhatos – Kolorádó Kid (2009)

Vágvölgyi B. András nagyjátékfilmje egyedien dolgozza fel az 1956-os forradalom és az azt követő évek eseményeit. Olyan kalandra invitálja nézőjét, amely vagány és izgalmas. Hétköznapi srácokról szól, akik nem válnak hősökké, és mellőz minden pátoszosságot. Ötvözi Tarantino filmjeinek és Guy Ritchie Blöffjének stílusát, mégis képes igazán egyedi és magyar maradni. Nem akar nagyot mondani, így meséli el a lehető legtöbbet, ami egy játékfilmbe beleférhet. A Kolorádó Kid nem akar oktatni, mégis képes arra, hogy történelmet tanítson.

Ostáblával tanít a az életre – A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik (2008)

A film bolgár-német-szlovén-magyar koprodukcióban készült, egyik producere Muhi András, főiskolánk oktatója. Térben és időben is utazhat nézője, hiszen a hetvenes évekkel indulva vezet minket egészen napjainkig, miközben bejárja Bulgáriát egy amnéziában szenvedő fiatalember és az ő nagyapja segítségével. Mesél történelemről, politikáról és egyéni sorsokról. Kedvesen vicces és meghatóan szerethető.

 Az NDK akkor és most két filmben – Goodbye, Lenin! (2002) és A mások élete (2006)

 Egyszer volt, hol volt, hol van a Német Demokratikus Köztársaság. Mindkét német film múltról és jelenről mesél. Bemutatja az NDK-t és elmondja, hogyan is kapcsolódik az elmúlt a mához.

A Goodbye, Lenin! vígjáték, amelyen valóban szórakozni lehet. Igazi ostalgie film. A kifejezés az ost (németül: kelet) és a nostalgie szavakból tevődik össze. Azokra az alkotásokra használatos, amelyek egyfajta kedves nosztalgiával mutatják be Kelet-Európa múltját. A Goodbye, Lenin! története egy szívvel-lélekkel a rendszerben hívő asszonyról szól, aki egy baleset következtében kómába esik, és csak a berlini fal leomlása után ébred fel. Orvosai azt tanácsolják aggódó fiának, hogy kímélje a mamát. A fiú így azt találja ki, nehogy sokkolja lábadozó édesanyját, hogy amíg fel nem épül, fenntartja számára a látszatot, hogy az NDK létezik még, él és virul...

A mások élete egészen más műfaj, igazi politikai thriller. Főszereplője egy stasi tiszt, a Goodbye, Lenin! anyukájához hasonlóan a rendszer elkötelezett híve. Ebben az esetben ez viszont egyáltalán nem ártalmatlan, és csöppet sem vicces. Viszont lebilincselő, felejthetetlen mozi-élmény. Olyan alkotás, amely szintén átvezet bennünket a kommunizmuson és a rendszerváltáson.

Akit érdekel a XX. századi európai történelem, annak mindenképp melegen ajánlható ezeket a filmeket megnézni, hiszen mindegyik kellemes időtöltés mellett mutatja be a múlt egy kellemesnek egyáltalán nem mondható szeletét. Érdemes beírni a címeket a keresőbe, mert az említett alkotások mindegyike online megnézhető!

Andrásfai Eszter

A Zsigmond Király Főiskola (Bp. 1039 Kelta u. 2.) 2013. december 14-én, szombaton 10.00-19.00-ig nagy karácsonyi vásárt szervez. A részletekről kérdeztük a szervezőt:

Hogy jut eszébe egy gazdasági főiskolának karácsonyi vásárt szervezni?

Szeretnénk komolyabban bekapcsolódni Óbuda „valódi” életébe, szeretnénk lokálpatriótákként viselkedni. Van egy gyönyörű, nagy és jól felszerelt épületünk, van rengeteg kedves, intelligens, fiatal hallgatónk; úgyhogy úgy döntöttünk, hogy „szervezkedni”, „játszani” szeretnénk.

Mi előny származik Nektek az ilyesféle szervezkedésből?

Ha nem csak tanítod, hanem konkrétan csinálod is a dolgokat, ezerszer többet tanulhatsz. A mentorprogramunkban részt vevő hallgatók pedig szerencsére értik ezt: lelkesek, jól lehet őket motiválni – a vásár ötletére „megmozdult az agyuk”: rengeteg kreatív ötlettel álltak maguk is elő és azt is érzik, hogy egy ilyen nagyszabású eseményre már a felkészülés is „jó buli” – igazi közösségi feladat!

Kiket vártok a szombati vásárra?

Mindenkit! 1-111 éves korig! A kézműves termékek vására mellett családi játszóházat is szervezünk: a kicsiknek „angyaljárással”, meglepetésekkel, nagyon sok játékkal. A nagyobbaknak karácsonyi kézműveskedést, ahol egész nap ott vagyunk és segítünk azoknak, akik nemcsak a kész portékáink iránt érdeklődnek, de maguk is szívesen kipróbálnák az alkotás örömét.

Mire számíthatunk a konkrét vásározáskor? Mik a „kész portékáitok”?

Mind saját nappali tagozatos hallgatóink, mind Óbuda és a közeli kerületek középiskolásai már hetek óta nagy lelkesedéssel (sőt, egyre figyelemreméltóbb eredményekkel) készítik az adventi/karácsonyi ajándéktárgyakat: gyertatartók, karácsonyfadíszek, mézeskalácsok és egyéb „csodák” készülnek nagy választékban, amelyeket – igazi karácsonyi vásári hagyományokhoz méltóan – igyekszünk kifejezetten kedvező áron kínálni vendégeinknek, hiszen ez egy jótékonysági vásár: a bevételeket pedig a kerület oktatási programjainak támogatására fordítjuk.

Ha sikerül a vásár, számíthatunk Tőletek a jövőben hasonló megmozdulásokra?

Természetesen igen. Most persze nagyon izgulunk és komolyan készülődünk,mert ilyen jellegű nagyszabású vállalkozásunk még nemigen volt; de mindent meg fogunk tenni, hogy vendégeink számára egy igazán szép napot, kedves és tartalmas időtöltést nyújtsunk. Ha pedig sikerül, akkor úgy tudunk majd örülni, hogy rögtön elkezdjünk szervezni a következő programunkat! Úgyhogy nagyon várunk mindenkit, gyertek miné többen! Mi tt leszünk!

A színház finanszírozás alapvető kérdéseiről tartottak műhelybeszélgetést (2013.november 21-én) a Zsigmond Király Főiskolán az MTA TK Szociológiai Intézetének és a Virtuális Szociokulturális Tehetséggondozó Műhely szervezésében, melyen részt vett Kulcsár Viktória a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) elnök asszonya, Vajda Márta a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára, Novák János a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház művészeti igazgatója, Pánczél Sándor Kolibri Színház gazdasági igazgatója, valamint Wettstein Tibor a Madách Színház gazdasági vezetője. 

A színház finanszírozás rendszer bemutatása után a TAO támogatás jelenlegi kérdéskörére helyeződött a hangsúly, valamint az ún. „Színházi Törvény” (2008. évi XCIX előadó-művészeti törvény) szükségességére.

A beszélgetésben részt vevők nem hagyták figyelmen kívül a független színházak jelenlegi helyzetének felvázolását sem, melyben Kulcsár Viktória, a FESZ elnök asszonya kifejtette, hogy a 2012. évi pályázati pénzek csúszásától eltérően most (kivételesen) most erre nem került sor, melynek különösen örültek.

A gyermek és ifjúsági színházakat képviselte Novák János a Kolibri Színház igazgatója, egyben a Magyar Színházi Társaság-, és az Előadó-művészeti Bizottság oszlopos tagja. Kifejtette, az Előadó-művészeti törvény változtatásával lehetővé vált a minőségi szempontok hatékonyabb képviselete, a bázis szemléletből fakadó állami támogatási egyenlőtlenségek finom korrekciója. A Színházi Bizottság,- mint a Miniszter tanácsadó testülete -, a színházi szervezetek delegáltjaiból álló NEÉT javaslataival kiegészítve a nézőszámok, bevételek mellett, az egyes színházak minőségi teljesítményét is értékelte az elmúlt évek állami támogatásainak odaítélésekor. A kőszínházak finanszírozásának jelenleg négy pillére van: az állami és önkormányzati támogatások, a saját jegybevételek, és a jegybevételek 80 százalékáig igénybe vehető adókedvezmény, a TAO. Bár érte kifogás ezt a támogatási formát, de a jelenlegi támogatási struktúrában a színházak és előadó-művészeti szervezetek számára életbevágóan fontos, hogy fennmaradjon ez a kedvezmény a közeljövőben is. Különösen örül annak, hogy a változó gazdasági körülmények között is az Előadó-művészeti törvény biztosította a virágzó magyar színházi struktúra működését, a bábszínházak, gyermek- és ifjúsági előadások, színház pedagógiai programok támogatásának megerősödését.

Wettstein Tibor gazdasági igazgató hangsúlyozta, a színházi törvény szükségessége relatív, hiszen számos olyan terület szabályzása nem született még meg, melyre ma nagy szükség lenne. Mindamellett a Madách Színház helyzete stabil, reméljük a jövőben ugyanígy példaértékű működési stratégiát mutathat majd fel.

Pánczél Sándor a Kolibri Színház gazdasági igazgatója elmondta, hogy a felkérést követően a Színházművészeti Bizottság részére két koncepciót készített:

• Az egyik koncepció 90%-ban megtartotta volna a korábbi felosztási mechanikát, és az így megmaradt 10%-ot a bizottság művészetpolitikai célokat figyelembe véve osztotta volna fel a színházak között.

• A másik koncepció a jelenleg működő felosztási rendszer, mely 50%-ban objektív mutatók, 50%-ban szubjektív mutatók alapján osztja fel a rendelkezésre álló forrásokat. Megemlítette, hogy a rendszer elkészítésére ugyan kevés idő állt rendelkezésre, de sikerült a kapott határidőig az új felosztási rendszert elkészíteni, mely teljes egészében a törvény szellemével azonosul. 

Sorozatunkban betekintést nyerhettünk már a borzongató némafilmek világába, megismerhettünk háborús örökzöldeket és hollywoodi filmeket. Kötelező filmeket viszont találhatunk a világ minden szegletében. Ebben a cikkben hazautazunk és a legfinomabb magyarok közül válogatunk. Lássunk néhány példát a magyar filmtörténet nagyjai közül, Kelecsényi László tanár úr kötelező listájáról.

• Táncosok az Alföldön – Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1965)

A Jancsó Miklós rendezte Szegénylegények több magyar és külföldi díjat is elnyert. Már 1968-ban beválasztották a Budapesti tizenkettő közé, és 2000-ben az Új budapesti tizenkettő első helyezettje lett, tehát abban biztosak lehetünk, hogy a Szegénylegények a magyar filmtörténet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A történet az 1867-es kiegyezés után játszódik, tehát történelmi film, de abban a pillanatban, amint belehelyezzük a korba, amelyben készült, igen erőteljes másodlagos jelentést is tulajdonítanunk kell neki.

A rendkívül hosszú beállítások, a kézi kamerával készült felvételek és az aprólékos koreográfiák az alföldi tájon mélyen beisszák magukat az ember fejébe. Ha egyszer már látta valaki, valószínűleg sosem fogja elfelejteni.

• Valóság vagy film – Fotográfia (Zolnay Pál, 1972)

A Fotográfia izgalmas határokat feszeget, ügyesen játszik valahol a játékfilm és dokumentumfilm között. Filmkészítés szempontjából is különleges, hiszen hagyományos forgatókönyv nélkül készült, ugyanakkor nem csak emiatt kiemelkedő. Témája szociológiai kérdésekre is választ keres. A ZSKF-en nem is egy alkalommal találkozhatunk ezzel az alkotással. Nem csak Kelecsényi tanár úr listáján szerepel kötelezőként, hanem Tóth László tanár úr is vetítette szociológia előadásán.

Zolnay eredetileg egy falusi vándorfotós rendkívül jövedelmező munkájáról forgatott filmet (Fotográfia című negyedórás dokumentumfilm), amelynek központi kérdése az volt, hogy milyen hamis önképe van az embereknek (retusált fotók). Az azonos című nagyjátékfilm, melynek először A retusőr címet adták, is ezt a témát boncolgatja, de az önmagukat szebbnek, fiatalabbnak látni kívánó emberek rászedettségénél sokkal tovább jutott, ahogy feltárja a vidék emberének sorstragédiáját. Mindezt olyan feszült dramaturgiával teszi, amit még a legizgalmasabb krimik is megirigyelhetnének.

• Maszek – Falfúró (Szomjas György, 1985)

Az 1985-ben készült panel-szatíra nem azért jelentős alkotás, mert rengeteg díjat nyert. Nem nyert díjakat, mégis kötelező. Értéke pedig nem csak abban rejlik, hogy szatíra lévén humoros, szórakoztató. Sokkal inkább fontos, hogy ízig-vérig maga a nyolcvanas évek. Nekem a gyerekkoromat idézi, visszarepít az időben. Annak, aki meg akkor még nem élt, de azóta fiatal felnőtté vált, úgy gondolom, szintén egy kis időkapszula, amely a maga módján talán hitelesebben is mutatja be a kort, amelyben készült, mint bármely dokumentumfilm.

Jó viszontlátni a filmvásznon a fapados villamost, öröm megint köszönteni anyu válltöméses, műszálas blúzát. Még a skodánkat is örömmel látom, pedig mennyire örültem, amikor lecserélhettük végre egy mazdára. A sűrű bundás női alfélen már csak szemérmesen kuncogok. A főszereplő, Bán János pedig, a maga esetlen bájával veszi le a nézőt (és a nőket) a lábáról, és fúrja végig a lakótelepet vadiúj vállalkozásként – maszekolva. Persze leginkább nőknél fúr... Ezek a dolgok lassan valóban nyom nélkül tűnnek el életünkből, de azért van, ami megmarad. A panelházak hogy mást ne mondjak.

Ez a kis válogatás messze nem térképezi fel a magyar filmtörténet nagyjait, még a kötelezőket sem igazán, viszont ez a három példa is tanúságát adja annak, hogy milyen változatosak magyar film remekei. Öröm persze a nemzetközi siker, de nekünk nem csak azért kell, hogy fontosak legyenek, mert ismerik őket a világ minden táján. Azért is fontosak, mert a történelmünk darabjait őrzik. Leginkább azért.

Sorozatunk következő számában ismét megismerhetünk néhány kötelezőt. Ezúttal viszont nem megyünk majd messzire, Közép-Európa kortárs filmjei közül fogunk válogatni.

Andrásfai Eszter

Egészség. Természetes és megszokott állapot, nem különösebben törődünk vele, sokszor meg sem becsüljük, mert magától értetődőnek hisszük, mint oly sok mást az életünk során. Aztán hirtelen megbetegszünk, és minden hétköznapi kisebb–nagyobb probléma egy csapásra megszűnik, és az lesz az egyetlen célunk, hogy ismét egészségesek legyünk.

Sok gyermek van, akik nem tudják, nem emlékeznek, vagy már el is felejtették, hogy milyen is épnek, felszabadultnak és egészségesnek lenni. Sok gyermek van, akik délután nem focizni mennek a barátaikkal, hanem abból áll a programjuk, hogy átmennek egyik kórteremből a másikba, ahol kivizsgálások és beavatkozások sokaságán esnek át. Minden nap. Az ebéd nem anyuci főztje, hanem valami olcsó kórházi menzakoszt, és esti mese helyett kórházi gépek monoton sípolása ringatja őket álomba. Ezeknek a gyermekeknek mind egy az álmuk, az, hogy újra teljes értékű életet élhessenek, az, hogy újra egészségesek legyenek. Ehhez viszont többüknek hosszú utat kell bejárniuk. Ezt az időszakot nektek, kedves Zsigmond Király Főiskolás hallgatók, lehetőségetek van szebbé tenni, egy egyszerű gesztussal.

Biztos van valahol a szobátok mélyén egy porosodó matchbox, egy elfeledett baba, plüss állat, vagy egy rég nem használt társasjáték. Mikor gyerekek voltatok, ezek nektek sokat jelentettek, mostanra már csak szép emlékek, elfeledett tárgyak csupán. Ma, ezek a játékok, színt vihetnének a Madarász kórházban gyógyuló gyermekek szürke hétköznapjaiba, feledtethetnék azt a sok rosszat, amin keresztül mennek, emlékeztethetnék őket arra, hogy milyen is egy boldogabb gyermek kor. Kérünk benneteket, segítsetek, ha tudtok, sokat jelentene nekik.

http://13.kerulet.ittlakunk.hu/civil/131020/jatekgyujtes-madarasz-korhaznak

Az adományaitokat a portán kihelyezett ládába várjuk, amit november 9-én együtt viszünk el a gyűjtőpontba a Duna Pláza előtt. Tarts velünk Te is, de az eseményt dokumentáljuk természetesen, így nem fogsz lemaradni semmiről! :)

Köszönjük!

(felelős szerkesztő: Rejtő Dávid)

A múlt héten megrendezett ZsKF Erasmus napon dr. Koller Boglárka, a ZsKF intézményi koordinátora hangsúlyozta, hogy a készségszinten birtokolt idegen nyelvtudás mellett a munkáltatók számára egyre inkább azon pályakezdők az érdekesek, akik  tanulmányaik bizonyos részét nemzetközi környezetben folytatták. 

Ennek jegyében kiemelendő tény, hogy mára nemcsak a diploma, a nyelvtudás, hanem a nemzetközi környezetben átélt kulturális és társadalmi interakciók is hozzájárulnak az egyén személyiségfejlődéséhez, ami a globalizálódó világban bizony jelentőséggel bír. Ezen tapasztalatok megszerzésére kifejezetten jó "ajánlat" az Erasmus cserediák-program.
Rövid kérdésekkel bombázzuk Istvánt, aki e program segítségével fél évet töltött el Spanyolországban illetve Renátát, aki épp most pályázik kiutazni.

• István, milyen ambíciókkal vágtál neki utadnak s milyen szempontok alapján mérlegeltél a célállomásod kiválasztásában?!

- "Fontos volt számomra, hogy nyelvet tanulhassak, de ne csak az iskolapadban, hanem az adott környezetben is. Szerettem volna olyan nyelvtudásra szert tenni, ami ugyan rizikósabb, ugyanakkor kitűnhetek vele a szürke közegből, az átlagból. Fontos továbbá, hogy Európában, s egyúttal a világ több pontján beszéljék. Ezért döntöttem a spanyol mellett, ezáltal úti célként Spanyolország mellett."

• Miként látod a kinti egyetemi életet, a fiatalok lehetőségeit?

- "Rengeteg az ott állomásozó külföldi. Vonzó a mediterrán közeg, az éghajlat és a mentalitás – ebből rengeteget lehet tanulni: az ember boldogabb, nyugodtabb, egyszóval kiegyensúlyozottabb. A „közeg” multikulti, értsd ezt mindenre, a hivatalos ügyek intézésétől egészen a bulikon át, bármire, s ebben épp ez a jó. Ezzel párhuzamosan pedig nem maradtam le a főiskolai tanulmányaimmal sem, szóval összekötöttem a kellemest a hasznossal."

• Nyelvtudásodat és kapcsolati hálódat sikerült bővíteni?

- "Sikerült, egyértelműen! Biztosabb, azaz leginkább magabiztos nyelvtudást csak és kizárólag autentikus környezetben tudsz szerezni. Hallgatók és oktatók egyaránt barátaim lettek, így nyári és téli útjaimhoz a szállások biztosan megvannak, persze remélem mondanom sem kell, ez ennél jóval többről szól. Példa, egy spanyol professzor ajánlólevele..."

Reni, aki emberi erőforrások nappali tagozatos hallgatója a ZsKF-nek.

• Milyen álmok, elképzelések vannak a fejedben az Erasmus kapcsán? Mikor tervezel kiutazni? 

- "A tervezett időpont a következő szemeszter. Elsősorban szeretnék új emberekkel találkozni, valamint a helyi, nemzeti kultúrát megismerni, amihez a „sokszínű” Spanyolország tökéletes célpont. Mint egyetemista, fontosnak tartom a tudatos jövőkép kialakítását és tervezetten egy cél felé venni az irányt. Ha egy idegen országban szert teszek baráti és üzleti kapcsolatokra egyaránt, az minden esetben csak a javamra válhat. Egy diák életében ne az utolsó legyen a szórakozás, így biztosan állíthatom, hogy törekedni fogok efféle élmények átélésére is. Egyik kedvenc időtöltésem más országok látogatása, barátnőm véleménye szerint, erre lesz lehetőségem, hiszen az ösztöndíj fedezheti e hobbimat, ugyanis Spanyolország földrajzi elhelyezkedése sok lehetőséget tár elém."

A tanulmányok során eltöltött fél, netán egy év külföldön garancia lehet arra, hogy diplomával és biztos nyelvtudással a kézben sikeresebben találhatunk állást a hazai munkaerőpiacon, ahol tárgyalási pozíciónk jóval erősebb, már pályakezdőként is több van a tarsolyunkban, hiszen a pozitív élményeket, határokon átívelő szakmai ismereteket és tudást senki sem veheti el, csupán ellesheti, eltanulhatja tőlünk...

A VSZK elnöke, magyarországi hivatalos látogatása során – saját kérésére – találkozott a NEFB magyar veteránjainak, valamint a Magyar – Vietnami Baráti Társaság egy 53 fős csoportjával Budapesten, a Duna InterContinental Hotelben.

A találkozó során Dr. Botz László, a MVBT elnöke köszöntötte a vietnami elnököt, hangsúlyozva a vietnami gesztust, hogy az elnöki látogatás programjába kifejezetten kérte a veteránokkal, illetve a Baráti Társaság tagjaival való találkozást. Az MVBT elnöke rövid tájékoztást adott a MVBT tevékenységéről, országaink közötti – kulturális, oktatási, gazdasági - kapcsolatok fejlesztésében végzett erőfeszítéseinkről, vietnami testvérszervezetünkkel kialakított kapcsolat aktivitásáról, eredményességéről. Biztosította az elnököt, hogy tagjaink továbbra is szívükön viselik a két nép barátságának elmélyítését, a kapcsolatok fejlesztésének támogatását.

Truong Tan Song elnök úr válaszában – amelyben Társaságunkat illető, igen alapos ismeretekről tett tanubizonyságot – köszönetet mondott a hosszú háborúk során Magyarország, ezen belül a NEFB feladatban részt vett magyar kontingens tagjai részéről kapott támogatásért. Részvétét fejezte ki a feladatteljesítés közben hősi halált halt bajtársainkért, jelezve, hogy haláluk színhelye ma egy fejlett város. Értékelte, hogy az MVBT programjaival igyekszik bemutatni Vietnamot, említést téve a közelmúlt vietnami bélyeg bemutatójára. Miután a MVBT elnöke bemutatta, külön köszöntötte Dr. Déri Miklós tagtársunkat, a vietnami bélyeggyűjtemény tulajdonosát, a kiállítás szervezőjét, valamint Szirmai Ernő alelnököt, aki a 70-es évek elején tevékenyen részt vett a VietHung Ipari Egyetem előd intézményének létrehozásában, illetve Dr. Szatmári Pétert, a Zsigmond Király Főiskola általános rektor-helyettesét, amely intézménnyel a VietHung Ipari Egyetem már négy éve testvér-intézmény kapcsolatban működik együtt.

Truong Tan Song elnök úr elismeréssel vette tudomásul, és gratulált Dr. Oláh Lajos, országgyűlési képviselő tagtársunknak, akinek kezdeményezésére a magyar parlamentben megalakult a Vietnam Barátai Országgyűlési Képviselők Klubja.

A meleg hangvételű, baráti találkozó záró aktusaként Truong Tan Song elnök úr minden jelenlévőt személyes kézfogással üdvözölt, részükre ajándéktárgyat adott át.

Büfészak jelentése: tucatdiploma.

Ide sorolják a bölcsészképzéseket. Mégis ezeknél a szakoknál hozták be az emelt szintű értettségi követelményét, és ezekkel az szakokkal lehet a legjobban elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Utánajártunk kicsit a büfészakok mítoszának, amit most meg is osztunk Veletek.

Diplomaszerzés után a a természettudományi, a pedagógiai és társadalomtudományi területeken végzettek helyezkednek el a leghosszabb idő alatt, míg a bölcsészek az átlagos 3,56 hónaphoz tartó munkakereséshez képest ez 3,89 hónapig tart - olvasható le a Felvi.hu-n is megtalálható grafikonról.

Ebből kiderül: alapvetően gyorsan találnak munkát a frissen végzettek, s a kormányzat által gyakran hangoztatott, a köznyelvben is népszerűvé vált "büfészakokra", azaz a bölcsész képzésekre járók hamarabb találnak állást a természettudományos végzettségűeknél.

A bölcsészhallgatók pozitív példát mutatnak, a többi szakterület hallgatóinak, a megkérdezettek közel fele már a felsőoktatásban eltöltött évei alatt is folytatott kereső tevékenységet - olvasható a Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft Diplomás pályakövetés 2010 című jelentésében.

Mindezek alapján elmondható, hogy a végzett bölcsészek útja a munka világába, a társadalomtudományi képzési csoport végzett hallgatói mögé szorosan felzárkózva, lényegesen zökkenőmentesebb és nagyobb folytonosságot mutat, mint a legtöbb képzési terület válaszadójáé.

Egyszóval köszönjük Emese! Még mindig van relevanciája a bölcsészeknek! :)

(forrás: felvi.hu; educatio DPR, ELTE szabadegyetem kutatása)

Kötelező filmjeinknek gyűjteménye szépen bővül Pályáról Pályára. Keresztül borzongtuk magunkat a némafilm korszakán, és megtudhattuk, milyen a klasszikus western. A fegyverektől és a csatározásoktól ezúttal sem szeretnék eltávolodni, így most háborús filmekből fogok szemezgetni, amelyekbe tanulmányaink során rendre belebotlunk. Ez persze nem is csoda, hiszen igen népszerű filmtéma a háború. Ki ne látott volna már legalább egyet a Piszkos tizenkettő (1967), a Kelly hősei (1970), a Bíbor és fekete (1983) vagy a Ryan közlegény megmentése (1998) közül. Vagy akár ki ne ismerné fel a Híd a Kwai folyón (1957) híres füttydallamát. Nézzük hát most meg, hogy mely filmekkel kell tanulmányaink során mindenképp megismerkednünk!

A nagy ábránd (1937)

A nagy ábránd Jean Renoir leghíresebb munkája. 1958-ban még a Brüsszeli tizenkettő listájára is felkerült, amely minden idők 12 legjobb filmjét tartja számon.

Az első világháborúban, egy német hadifogoly-táborban játszódik a történet. Meghatóan, már-már talán kissé irracionálisan mutatja be, hogy volt olyan a világ valamikor, hogy még a háborúban is számított az emberi élet. Tiszteletben tartották az ellenséget, annak előkelő származását is. A hadifogolytábor pedig nem rabokról és őrökről szólt, hanem inkább különös módon összehozta az embereket, baráttá tette az ellenségeket. És ennek a valóságában jó hinni.

A hadifoglyok a háború híreit hallgatják rádión, színi előadásra készülnek, és alagutat ásnak, hogy megszökhessenek... – izgalmas és humoros, a mai napig kellemes szórakozást adhat, annak ellenére, hogy Renoir nem az akciókra alapozta alkotását. Jean Gabin és a némafilm-rendezőként is akár ismerős Erich von Stroheim (Gyilkos arany) alakítása pedig parádés.

Írta: Andrásfai Eszter

Továbbiakat a Pálya magazin 2013-as nyári számában olvashatnak a kedves érdeklődők...