Egy perces beszélgetés Bihari Alberttel, aki a ZsKF-en szerezte meg diplomáját, s különféle előadásokon és workshopokon mesél kihívásokkal teli szakmai életútjáról...

A Zsigmond Király Főiskolán több éve működik a nappali tagozatos hallgatók részére a mentorprogram, amely számos tárgykörben segíti a Zsigmondosok életét a tanulmányaik alatt, jóval szorosabb, prosperáló kapcsolatot, kvázi mintegy hidat képez a hallgatók és az intézmény között, erősítve a szakmai-tudományos párbeszédet, elősegítve a közösség- és karrierfejlesztő foglalkozásokat.

A mentorprogram keretén belül a hallgatóknak jóval intenzívebb a kapcsolatuk az oktatóikkal, illetve az ezt koordináló vezetőmentorokkal, így a párbeszéd valóban kétoldalú, ezért is a ZsKF oktatói minden esetben – a lehetőségekhez mérten – tudnak reagálni a hallgató megkeresésekre, igényekre, mint például, hogy milyen témában hallgatnának az órai kereteken túl előadásokat, milyen workshopokra, műhelybeszélgetésekre látogatnának el.

Ennek jegyében került meghívásra Lux Judit tanár (mentor) által Bihari Albert, a Zsigmond Király Főiskola végzett hallgatója is, aki több csoport számára foglalta össze mindazon lehetőségek körét, amelyeket a ZsKF révén érhetett el és aknázott ki, s így viszonylag hamar tudott elhelyezkedni számára kedvező munkahelyi környezetben, végzettségének megfelelően. Tette mindezt úgy, hogy Albert látásában korlátozott.

A rövid beszélgetésünk során arról kérdeztük Albertet, hogy hogyan és miként élte meg a főiskolai éveket, illetve az azt követő álláskeresés során milyen tapasztalatokra tett szert.

„A Zsigmond Király Főiskolán az ott dolgozók és oktatók rendkívül segítőkészek és empatikusak voltak velem, tanulmányaim során mindvégig támogatásukról biztosítottak, ezzel is fokozva mindazt a motivációt, amely bennem élt és él a mai napig, hogy diplomával rendelkezzem és a karrierranglétrán is egyre inkább feljebb meneteljek. Ezt ezúton is köszönöm, illetve szeretném azzal kiegészíteni, hogy megérzéseim szerint e figyelmesség nemcsak nekem, hanem minden csoporttársamnak kijár(t).

A diploma megszerzését követően klasszikus módon kezdtem az álláskeresésnek, ahogy mindenki más is tenné. Végül egy munkaerő-kölcsönző céghez nyertem felvételt, ahol éppen egy olyan egységet alakítottak ki, amely a kifejezetten valamilyen korlátozottsággal együtt élő, ámde dolgozni kívánó egyéneken segít. Öröm volt ezt látni, hogy erről nemcsak tervek születtek, hanem valós tettek is állnak a szándék mögött, és épp én is a rendszer kialakításában vehettem részt.”

Albert elmondta nem mindig pozitív tapasztalatait is...

„Az önéletrajz és motivációs levél megküldését, a telefonos interjút követően hívtak be személyes elbeszélgetésre, és a felvételiztetőnek csak ott lett releváns, hogy jómagam látásomban korlátozott vagyok. Így inkább céltudatosabban fordultam a megváltozott munkaképességűekkel foglalkozó cégek irányába. Megtaláltam helyemet, amely a cég és az én számomra is megfelelő közeget nyújt.

Albert elhivatottsága és motivációja követendő minden fiatal számára...

„Úgy vélem, hogy azon korlátok és falak, amelyeket az élet állít elénk, azok nem a pályaelhagyás azonnali gondolatát rejtik magunkban, hanem a kreatív probléma-megoldókészségünk kiaknázását kívánják meg. A jó elméleti alapok, a világra való nyitottság és a pozitív szemlélet mind-mind olyan tényező, amely előrevisz, feljebb visz!”