Filmeket különböző okokból nézhetünk; legtöbbször azért, mert szórakoztat. Világunk legegyszerűbb, legkönnyebben elérhető, legolcsóbb szórakozási formája. Természetesen igen fontos, hogy a film művészet, ugyanakkor számtalan film valamilyen ismeretet közvetít a világról (nem kizárólag az ismeretterjesztő és dokumentumfilmek). Ezek a szempontok mind értékek és igen fontosak. A filmeknek pedig az egyik talán legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy akár egy alkotáson belül ötvözni képesek ezeket a tulajdonságokat. Az európai filmek között pedig különösen könnyen találunk ilyen filmeket. Ez is egy ok, amiért érdemes Mátyás Győző tanár úr választható kurzusaira beülni. Akár Filmklubon, akár a Kortárs közép-európai film előadásain olyan különleges atmoszférájú filmekkel találkozhatunk, amelyek szórakoztatnak, ugyanakkor az egyszerű kikapcsolódásnál sokkal többet nyújtanak.
Blöffös ötvenhatos – Kolorádó Kid (2009)
Vágvölgyi B. András nagyjátékfilmje egyedien dolgozza fel az 1956-os forradalom és az azt követő évek eseményeit. Olyan kalandra invitálja nézőjét, amely vagány és izgalmas. Hétköznapi srácokról szól, akik nem válnak hősökké, és mellőz minden pátoszosságot. Ötvözi Tarantino filmjeinek és Guy Ritchie Blöffjének stílusát, mégis képes igazán egyedi és magyar maradni. Nem akar nagyot mondani, így meséli el a lehető legtöbbet, ami egy játékfilmbe beleférhet. A Kolorádó Kid nem akar oktatni, mégis képes arra, hogy történelmet tanítson.
Ostáblával tanít a az életre – A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik (2008)
A film bolgár-német-szlovén-magyar koprodukcióban készült, egyik producere Muhi András, főiskolánk oktatója. Térben és időben is utazhat nézője, hiszen a hetvenes évekkel indulva vezet minket egészen napjainkig, miközben bejárja Bulgáriát egy amnéziában szenvedő fiatalember és az ő nagyapja segítségével. Mesél történelemről, politikáról és egyéni sorsokról. Kedvesen vicces és meghatóan szerethető.
Az NDK akkor és most két filmben – Goodbye, Lenin! (2002) és A mások élete (2006)
Egyszer volt, hol volt, hol van a Német Demokratikus Köztársaság. Mindkét német film múltról és jelenről mesél. Bemutatja az NDK-t és elmondja, hogyan is kapcsolódik az elmúlt a mához.
A Goodbye, Lenin! vígjáték, amelyen valóban szórakozni lehet. Igazi ostalgie film. A kifejezés az ost (németül: kelet) és a nostalgie szavakból tevődik össze. Azokra az alkotásokra használatos, amelyek egyfajta kedves nosztalgiával mutatják be Kelet-Európa múltját. A Goodbye, Lenin! története egy szívvel-lélekkel a rendszerben hívő asszonyról szól, aki egy baleset következtében kómába esik, és csak a berlini fal leomlása után ébred fel. Orvosai azt tanácsolják aggódó fiának, hogy kímélje a mamát. A fiú így azt találja ki, nehogy sokkolja lábadozó édesanyját, hogy amíg fel nem épül, fenntartja számára a látszatot, hogy az NDK létezik még, él és virul...
A mások élete egészen más műfaj, igazi politikai thriller. Főszereplője egy stasi tiszt, a Goodbye, Lenin! anyukájához hasonlóan a rendszer elkötelezett híve. Ebben az esetben ez viszont egyáltalán nem ártalmatlan, és csöppet sem vicces. Viszont lebilincselő, felejthetetlen mozi-élmény. Olyan alkotás, amely szintén átvezet bennünket a kommunizmuson és a rendszerváltáson.
Akit érdekel a XX. századi európai történelem, annak mindenképp melegen ajánlható ezeket a filmeket megnézni, hiszen mindegyik kellemes időtöltés mellett mutatja be a múlt egy kellemesnek egyáltalán nem mondható szeletét. Érdemes beírni a címeket a keresőbe, mert az említett alkotások mindegyike online megnézhető!
Andrásfai Eszter