Élet a főisCOOLán

Miért mosolygunk? Kinek mosolygunk? Hol és mikor mosolygunk? Ezen kérdésekre ezer meg egy választ találhatunk, azonban az biztos, hogy ez az aprócska gesztus az egyik legerősebb fegyverünk. Sokan tartják, hogy ez csak egy görbe vonal, mely képes egyenesbe hozni mindent. De vajon tényleg mindent? Hisz mit is jelent a mosoly? Érzelmek kifejezését? Vagy talán épp visszacsatolást várunk az emberektől e kifejezésre? Mert ez a kis vonal megváltoztathatja egy másodperc alatt egy, két vagy akár rengeteg ember életét is. Képes egy szempillantás alatt a mennyekbe repíteni, de akár a pokol mélyére taszítani is. Mert vajon mindig őszinte ez az érzelemkifejezés? Hiszen kivel nem történt már meg, hogy egy szituációban épp a várt válasz ellentétét kapta? És persze nem szabadott kifejeznie azt a temérdek gondolatot, ami akkor a fejében kavargott, így csak egy egyszerű keserű mosolyt erőltetett az arcára, ám legbelül a lelke zokogott. Az ilyen mosolyt véleményem szerint senki nem szereti. Senki.

Léteznek azonban azok a mosolyok is, melyekben tényleg mágikus erő rejlik. Amelyek egy teljesen új életet képesek magukkal hozni. Egy olyan életet, ahol nincs többé magány, nincs olyan út, melyen egyedül jársz, csak olyan, hogy a mosoly, amit adtál, visszatér hozzád. És nem csak a másik ember arcáról. A szeméből is. Mert lehet, hogy az arcodra rá tudod erőltetni a mosolyt, de a szem mindent elárul.
A mosoly legszebb fajtája az, mely kifejezi azt az örömöt, boldogságot, büszkeséget, elégedettséget, ami majdnem szétfeszíti a mellkasod. Szeretnéd mindenkinek elkiáltani az örömödet, de ehelyett csak mosolyogsz mindenkire a HÉV-en, a villamoson, az utcán, a boltban… Adva ezzel egy okot az embereknek, hogy ők is mosolyogjanak. Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!
És ne csak akkor legyél boldog, ha valamilyen nagy dolog történt veled! Próbálj meg minden napban sok olyan apró örömforrást találni, ami mosolyra húzza a szádat! Hidd el, egy idő után teljesen máshogy fogod látni a napjaidat, sőt, egy idő után az egész életedet is!
Mert a mosoly nem csak egy vonal! A mosoly fegyver, amely legyőzi a keserűséget, az irigységet, a félelmet, másokat, és főként ÖNMAGADAT!
Mosolyra fel!

„A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.” /Mark Twain/

Guzmics Júlia

A ZsKF Társadalomtudományi Kutatóközpontja lassacskán hétéves, 2006 szeptemberében alakult. Sok-sok, a gyakorlatban alkalmazható kutatás, módszertani újítás után most egy merész kísérletbe kezdett: míg az eddigi tevékenységei inkább a praxist szolgálták, a főiskola stratégiai döntéseit segítették háttér-információkkal, addig a nemrégiben létrejött Rétegződéskutató Csoport elméleti kutatásokra vállalkozik. Az elmúlt évtizedek során korszakos változások figyelhetőek meg mind a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésében, a társadalom rétegződésének egyre bonyolultabbá válásában, mind pedig az egyéni életutak alakulásában. A kutatócsoport az újonnan felmerülő kérdésekre új válaszokat keres olyan területeken, mint a hallgatói munkába állása, a családalapítás és a gyermekvállalás időzítése, illetve a tanuláshoz való viszonyuk. Különösen izgalmas az úgynevezett „Pán Péter szindróma”, amely arra utal, hogy a mai fiatalok „mintha sohasem akarnának felnőni”: egyre csak késleltetik a felnőttek világába való belépést… Kutatásaink során ezekre a dilemmákra az életutak alakulásának tudományos igényű vizsgálatával remélünk válaszokat.

(A részleteket lásd a ZSKF honlapján: http://www.zskf.hu/dpr/olvas/permalink:hireink )

Mind jobban elszakadni látszik a felsőoktatás a munkaerőpiactól. Az egyetemek, főiskolák legnagyobb dilemmája manapság: „tudomány vagy gyakorlat”? Vagyis a munka és az felsőoktatás világa között kialakuló szakadékot a képzés elméleti színvonalának emelésével vagy inkább a gyakorlatiasabb oktatással lehet áthidalni? És főképpen: hogyan? A ZsKF pályakövető rendszere erre a dilemmára kínál megoldást: a „párbeszédmodell” révén pontos és jól használható információkra tesz szert végzett hallgatói sorsáról valamint a munkáltatók igényeiről. Ennek révén úgy alakítja képzését, hogy mindinkább megfeleljen az elvárásoknak: az információkat oktatói révén „visszacsatolja” a tanításba, de a munkáltatók számára is. Kísérleteinkkel a felsőoktatás egyfajta paradigmaváltásának irányát jelöljük ki: a munkaerő-piachoz alkalmazkodó – azzal párbeszédet folytató, egyenrangú félként együttműködő – nyitott felsőoktatás rendszerét, amely komplex módon képes felkészíteni hallgatóit arra, hogy megfelelő „válaszokat” adjanak a mind bonyolultabb világ összetett kihívásaira.

(A részleteket lásd: Kabai Imre–Kenéz Anikó–Krisztián Viktor: Felsőoktatás és munkaerőpiac. Párbeszéd a kompetenciák nyelvén: a ZsKF diplomás pályakövetésének jellegzetességei. Elhangzott „A gazdaságpolitika mágikus négyszöge” című konferencián a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen /2012. november 15./)

Új barátok? Új suli? Új élmények? Egy új országban? Körülbelül ezekkel kell szembenéznie minden Erasmusos hallgatónak, legyen az bejövő vagy kimenő diák. Ha voltál már külföldön ösztöndíjjal, tudod milyen, amikor hirtelen egy teljesen más környezetbe csöppensz, ahol idegenek az emberek, nem érted, mit beszélnek, és úgy általában rájössz: fel kell venned egy másik ország ritmusát. Ilyenkor még a legtalpraesettebb embernek is jól jön, ha egy kicsit „fogják a kezét” az első lépéseknél. Ilyen segítő szervezetként indult 25 éve az ESN (Erasmus Student Network), melynek célja, hogy az Erasmusos hallgatókat támogassa. Magam például Tallinnban rengeteget köszönhettem az ottani ESN szervezetnek: megérkezés előtt kérhettem egy mentort, aki kijött elém a reptérre, megmutatta, hol tudok alapvető dolgokat bevásárolni, hogyan működik az ottani tömegközlekedés, mire figyeljek a városban, hogyan vegyem fel a tárgyaimat.

De az ESN nem csak erről szól. Folyamatosan szerveztek programokat: kulturális estet, ahol megismerkedhettünk a helyi táncokkal, zenékkel, ételekkel; városnézést, filmes esteket, kirándulásokat az országon belül és túl, és persze szerveztek bulikat is, ahol megismerhettük a többi Erasmusos hallgatót, tehát az ESN gondoskodott arról, hogy ne legyünk elveszettek. Miközben megismerkedtünk a helyiekkel, belerázódtunk az ottani életbe.

36 országban működik ez a diák segít diáknak alapú szervezet, egyetemenként külön szekciók foglalkoznak a külföldi diákokkal. December óta pedig 16. magyar szekcióként már az ESN ZsKF is tárt karokkal várja a külföldi hallgatókat!

Legyél Te is Mentor!

Jelentkezz, ha:

• szereted a nemzetközi közeget
• szeretnél új barátokat megismerni a világ minden pontjáról
• aktív vagy, és szeretsz szervezkedni
• jól beszélsz angolul
• később szeretnél Erasmus-ösztöndíjra jelentkezni
• …avagy már voltál is külföldi ösztöndíjas

Jelentkezz Nagy Nóránál! (nagynora92@gmail.com)!

"A ZsKF legszínesebb hallgatója"

Borsodi-Nagy Bernadett. Ellentétben a nevével, termete kicsi, kreativitása viszont annál nagyobb. Amikor először találkoztam vele, karja tele volt szebbnél szebb színes ékszerekkel. Fülében minden nap más fülbevalót láttam, ahogy ma is – ceruza, olló, legó, virág, papucs és minden más, amit csak el tudtok képzelni.

A főiskola nemcsak azért lehet rá büszke, mert nagyon jól teljesít a félévek során, hanem mert maga készíti tarka ékszereit. Karkötők, fülbevalók, díszek, képek, gyűrűk, nyakláncok különféle technikákkal.

Amilyen változatos a repertoár ezekből a kincsekből, legalább ilyen sokfélék az anyagok és az eljárások, amiket az elkészítésükhöz használ. Megtalálható nála a gyöngytől a szalvétán és textilen át a gyurmáig minden. A szalvétatechnikát is alkalmazta nem egyszer.

Emellett hihetetlen képzelőerővel is rendelkezik. Egy alkalommal sárkányt láttam készíteni gyöngyökből. Fantasztikusan nézett ki!

A lego iránti szenvedélye annyira hatalmas, hogy fülbevalón és karláncon kívül egy egész készlete található otthon. A puzzle-t pedig, miután teljesen kirakta, bekeretezi, és képként tárolja a falon.

Az üvegfestészetet is kipróbálta már, és igazán tehetséges ebben a művészeti ágban is. Az elkészült kép A Szépség és a Szörnyetegből való.

Ha úgy érzitek, kedvet kaptatok ilyen ékességek viselésére, keressétek fel nyugodtan!

Írta: Balog Eszter

Bővebb infó: ZsKF FB:)

Rengeteg gumis karkötő, annál is több színes lufi, kérdőívek és ajándékok sokasága… meg persze a szakma „krémje”, tehetséges fiatal pályakezdők, díjak, elismerések és szórakoztató programok! Igen, idén így zajlott a 20. jubileumi Országos Ifjúsági Sajtófesztivál a Millenárison!

Életem első DUE rendezvényén vehettem részt május 10-én, ahol jelentettem időjárást, kaptam karkötőket, készült rengeteg fénykép, de ami a legfontosabb, hogy olyan szakmailag is elismert közszereplőkkel találkozhattam, mint például Vujity Tvrtko, Pataki Zita, D. Tóth Kriszta, D. Tóth András és Azurák Csaba.

A közönségtalálkozók keretében lehetősége nyílt minden érdeklődőnek, hogy nagyra becsült példaképével, kedvenc előadóival személyesen, olykor „családias” légkörben folytathasson beszélgetést és tudjon meg még többet róluk. Természetesen az autogramok, közös fotók és rövid interjúk sem maradhattak el…

Rám, a nem rég országos hírnévre szert tevő Voice győztes, Pál Dénes szánt néhány percet, hogy jobban megismerhessem és a kérdéseimet feltegyem neki.

• Írtál már saját dalt, amit megjelentetsz az albumodon?

Igen, tervben van most egy dal. Ez jelenleg úgy áll össze, hogy a dalt megírták, a szöveg még javításokon megy át. A későbbiekben írok dalokat, legfőképpen magát a szöveget írom, én nem vagyok dalszerző. Előtte is írtam már szövegeket és szeretném, hogy ha majd ebből valamelyik el lenne énekelve.

• Mondtad, hogy hobbid a fotózás és a rajzolás. Esetleg ezen a téren szeretnéd magad továbbfejleszteni?

Úgy érzem, hogy amatőr szinten megmaradok hobbifotósnak, nem szeretnék ezekkel komolyabban foglalkozni. Maximum autodidakta módon fejlesztem magamat, de ezekkel kapcsolatban nem szeretnék iskolát elvégezni. Megmaradnak hobbinak.

• Érdekel téged a színészkedés?

Abszolút. Én egy amatőr társulatban kezdtem, ott főleg a színészkedés, ami először megtetszett, és utána jött be az ének…és most inkább teret nyert az ének. De nagyon szeretem a musicaleket vagy éppen a prózai darabokat, ezekben szeretnék a későbbiekben dolgozni.

• Elvállalnál egy musical szerepet, ha felkérnének rá itt a fővárosban?

Nagyon örülnék neki.

• Felköltöztél már Budapestre vagy még ingázol?

Nem, még ingázom, ez még folyamatban van. Remélem júniusban már itt leszek Pesten.

• Azt olvastam, hogy Ákos a kedvenc magyar előadód, de tőle még nem hallottam, hogy énekeltél. Nem is fogsz? Vagy csak szereted, de nem dolgozod föl?

Szerintem nagyon nehéz egy Ákos dalt úgy előadni, ahogy tényleg illene. Lehet, hogy nagy feneket kerítek a dolognak, de erre én nagyon szeretek rákészülni. Úgy érzem, hogy még egy kicsikét kell ahhoz fejlődnöm, hogy kellőképpen el tudjak énekelni egy Ákos slágert, nemcsak azért, mert énekelek, hanem, mert szeretném, ha az igazán jól sikerülne. Illetve, hogyha hozzá eljut, akkor ő is pozitívan fogadja.

• Vagy esetleg egy közös duett?

Vagy esetleg egy közös duett.

• Már több nyelven hallottunk énekelni, mint francia, angol, olasz. Beszéled is őket vagy csak betanulod és tudod mit jelent a szám?

Franciául énekeltem, de olaszul is, csak azt lehet, hogy még nem hallottátok tőlem. Abszolút tudom. Mindig utána nézek, de legfőképpen az angol az, amit a középsuliban sikerült elsajátítanom. Lehet azóta már sok mindent felejtettem, de ez, ami közel áll hozzám. A francia nyelvvel meg csak ismerkedtem.

A riport után Agárdi Szilvivel lépett fel Dénes, hogy méltó és színvonalas előadással zárják le a Sajtófesztivált. Közös duettben és egyénileg is bizonyították tehetségüket a színpadon. Mindketten nagyon közvetlenek és barátságosak voltak, szívesen fogadták a rajongók hadát.

Írta: Marosi Barbara Martina

Az okos szó kapcsán manapság az embereknek, különösen nem a fiataloknak nem egy okos ötlet vagy találmány, netán diáktársuk jut eszébe, hanem az okos…telefon, tv és társaik, csakhogy az irodalmi „szókincsünket” is megcsillanthassuk, szóval, telefon, tv, társaik, a három T-s alliteráció – akár a „T”-tőlJ najó, a nagybetűs T-vel foglalkozzanak a marketinges szakportálok, hiszen éppen most nevezik át magukat az egységesítés fóbiájában, nevében…

Na, de vissza ezekre az okosTalálmányokra… napi szinten lehet látni a neten, boltokban vagy épp hallani beszélgetések során, hogy épp MA! jött ki az új Sam..vagy épp MA! az újabb Ht… és így tovább…persze az István almájáról ezt nem lehet hallani, noha ők is pörögnek a fejlesztésekkel, azonban a technika folyamatos hegyezgetése helyett, inkább az optimalizálásra törekednek, persze a teljes, mindent elsöprő marketingkommunikáció mellett-közepettJ

Halljuk, hogy kettő-négy, újabban pedig nyolcmagosak telefonok, a kettes számrendszer szerint növekvő megapixelszámok, alkalmazások tömkelege „jön világra”… Ez persze mind szép és jó, azonban szerintem 10-ből 9 embert ha megkérdeznénk, hogy miért cserélte le, mire használja vagy épp miért kell „xy” típusú és tudású telefon…, na akkor nem feltétlenül kapnánk okos válaszokat…

S itt, ennek kapcsán merül fel a kérdés… „ki az okos, aki hagyja vagy aki csinálja”… másként hangzott sokszor e kérdés, de ezen gondolkozzunk bizony el…, legalább picit, okoskodva, mint ahogy a Kaukázus számában is tették ezt a srácok…

Újságban, tv-ben, rádióban, interneten és persze a kisebb-nagyobb boltokban is mindenhol az akciók és kuponok fogadnak, várnak… azonban mégis olcsóbban, jobb áron vásárlunk, avagy egy reklámhadjárat áldozatai vagyunk?!

Ha igen, és megkapjuk az akciót, akkor örüljünk és vigyük bizony az üzlet/szolgáltató hírét, ellenben, ha nem, akkor ne legyünk restek felemelni a hangunkat, (cél)tudatos fogyasztóvá válni, hiszen ahogy „próbálkoznak” a kereskedők, nekünk nemhogy próbálkozni kell, hanem tenni-cselekedni, és persze – jogos esetben – nyerni!  És posztolni valami „tengeri herkentyűs webfelületre”J

Persze a gazdasági világválság, a szónak negatív értelmében vett extrém térhódítása egyre inkább hiszékenyekké, rossz értelembe vett reménykedőkké tette az embereket, mindenféle „szűrők nélkül”, gondolok itt férfiakra vagy nőkre…hiszen mindenki minden akcióra, kedvezőnek tűnő ajánlatra ráugrik…a legtöbbször körültekintés, gondolkozás nélkül (Shakespeare mondta, hogy a „tett halála az okoskodás”, na, de azért valljuk meg, e kontextusban ez nem teljesen állja meg a helyét…)

Ahogy az Ózban, „mindig a sárga úúúton”, úgy e téma kapcsán szerintem az arany középúton kell, s javasolt „csavarogni”, azaz a meghökkenően jó árak mellett figyeljünk a minőségre, a mennyiségre, egyszóval törekedjünk az optimálisra, a reálisra…!

A suli többféle kuponos megjelenési lehetőséget is biztosít mindenféle főként helyi vállalkozásoknál, ami szerintem iszonyat jó kezdeményezés, azonban ahogy manapság pl a „startup”-szerű vállalkozásoknál is csak a többoldalú kommunikációval bíró cégek érhetnek el sikereket, kicsiben itt is és ez is csak akkor működhetne jól, ha mi diákok, Hubai tanár úr szerint „csak hallllllllgatók” is „hozunk-megyünk-használjuk” őket…

Szóval, ha már kuponok, akkor azok legyenek értünk, szóljanak nekünk és a legdrágább tőkénket, a kapcsolati tőkét bizony használjuk, és gyarapítsuk a „jó ajánlatok számát…”

A Balassi Intézet, 19 külföldi országban van jelen, ezzel lehetőséget adva a külföldön élő magyaroknak, a kultúra és hagyományok gyakorlására, az adott ország kultúrájának megismerését valamint bemutatni a kettőt egymásnak, mindezt színes és izgalmas programokkal.

Jelenleg Tallinnban „tengetem” napjaimat az Erasmus program keretein belül. A város csodálatos - habár április közepén is képes havazni,- de nem szándékozom a városról írni most, nem emiatt kértem helyet cikkemnek a Pályában.
Meglepett a külföldön való kultúraápolás gondolata és lehetősége, ugyanis korábban, ha utaztam a világban, sosem néztem utána, hogy a célország vagy város rendelkezik-e Magyar Intézettel! Sokszor még a Magyar Követségeknek sem néztem utána - persze Tallinn kivétel volt, mert mégis csak 5 hónapot készülök itt élni.

A Balassi Intézetről korábban természetesen hallottam, mert náluk is vannak megpályázható ösztöndíj programok, de azt nem gondoltam, hogy Tallinnban is van egy intézetük, azt pedig végképp nem, hogy ezen épület falain belül gyakorolhatom a kultúrámat. - Lehet hihetetlenül hangzik, de lassan 2,5 hónap alatt elkezdtek hiányozni a magyaros dolgok az életemből.
Egy észt kultúráról szóló órán a tanárnő beszélt a magyar intézetről, aminek a honlapját egyből leellenőriztem. Tényleg van, és van magyar nyelv is rajta, és… húsvéti tojásfestős program? MEGYEK! Regisztráltam magam online, a következő nap megtartott húsvéti tojásfestésre, s ekkor persze több kérdés is elkezdett kibontakozni a fejemben, mint például hány magyar élhet Tallinnban? Vagy hány észtet érdekelnek a magyar programok, azaz mennyire sikeresek azok az események, amiket a Balassi Intézet rendez.
A kapun belépve kedves emberek fogadtak, de kicsit megszeppentem, mert nem tudtam hirtelenjében, hogy milyen nyelven is beszéljek. Megkérdeztem, hogy beszélnek-e magyarul, s innentől kezdve a beszélgetések többsége magyarul zajlott. A teremben, ahol a tojásfestéshez előkészített eszközöket elrendezték, kb. 20-25 ember volt jelen, ami bár nem tűnik nagy számnak, azért nem kevés!
Nem bírtam megállni, hogy ne tegyem fel a kérdéseimet, így végül egy kellemes beszélgetésbe Dr. Bereczki Urmas, ügyvezető igazgatóval.
Az események nyitottak, nem csak magyarok szokták látogatni, - tehát vannak észtek is, akiket érdekel a magyar kultúra és művészet. Több programot is rendeznek (koncertek, kiállítások), s ezek közül az egyik legsikeresebb, a februárban indított beszélgetés sorozat, aminek a fő témája az Európai kulturális szféra. A beszélgetésre több országból hívják meg a vendégeket (Dánia, Lengyelország, Franciaország, Németország, Egyesül Királyság és Magyarországról). A beszélgetések igazán nagy sikernek örvendenek - aki későn regisztrál, az lehet, hogy lemarad róla!
Nemrégiben egy Finnországban élő magyar művésznő Ink Side-out c. kiállítását rendezték meg, ami a tetoválások különböző aspektusait mutatja be. A kiállítás csak az első lépcsőfoka egy nagyobb projektnek.
Ez csak két példa volt a kiállítások közül, de persze sok érdekességet találhatnak, akik érdekeltek a kulturális témákban; kiállítások, koncertek… Az ösztöndíj vadászoknak pedig megéri nézegetni a honlapjaikat! - A hivatalos magyar honlapon (http://www.bbi.hu/hu/ ) szerintem mindenki megtalálhatja a neki tetsző országot. Ha megvan, már csak a dátumokat kell figyelni, és időben pályázni!

A tojásfestés alkalmával meglepődtem, mert első körben arra számítottam, hogy csak magyarok lesznek jelent az eseményen, ám a csoport fele észt volt. Valahol nagyon jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy ezek az emberek érdeklődnek azon kultúra iránt, amibe én beleszülettem, s aminek az ünnepei valamint hagyományai számomra teljesen természetesek, sőt olykor nem is nyújtanak sok újdonságot - és mégis tud hiányozni.
Megismerkedtem pár itt élő magyarral is, akiknek egy részét itt találta meg a szerelem, és ez az ok, amiért itt élnek.
Ebből mindenesetre egy tanulságot levontam, amit ajánlok mások figyelmébe is; nem árt megnézni, hogy a célország vagy város rendelkezik-e magyar intézettel, mert találhatunk külföldön is érdekes programokat - esetleg ösztöndíjakat!

Infobox:

Balassi Intézet * Tallinn - Észtország http://tallinn.balassiintezet.hu/index.php/hu/ * hagyományőrzés *Magyarország - http://www.bbi.hu/hu/ * húsvét * tojásfestés

Varga-Polyák Charlotte

Hol tartanak például a diáktüntetések….?! Persze, ilyen jellegű vélt vagy valós demagóg kérdést többet is lehetne feltenni…

E kérdés kapcsán lehetne igazán vad, szélsőségek politikai összefüggéseket, emberi gyarlóságot vagy éppen az időjárást, mint felelőst állítani…
Lehetnénk tárgyilagosak vagy éppen őrült módon filozofikusak, netán a kettőt vegyítve olyanok, mint amikor kocsmázás közben próbáljuk megfejteni a „világ legnagyobb kérdéseit”, ahol aztán azokban a bormámoros percekben bizony mindig minden összefüggésben van mindennel…a szerelem a youtubereklámcéggel, a jövő beruházása a múlt sérelmeivel, szóval minden, tényleg mindennel…, amiket, ha leírnánk, kesze-kusza egyveleg lenne, nem több…
Párhuzamot vonni a kocsmázós beszélgetések és különféle (diák)mozgalmak motivációja között azonban valóban nagy „művészet” lenne, ám, ha mégis muszáj, s, némi-nemi komolysággal kell megtenni, akkor ami nincs, ami a „fél világ rákfenéje”: nincs hosszú távú terv, stratégia, kiforrott gondolatok, pontosan kiosztott feladatok, egységes koncepció, ahol az alappillérekre – az olykor egymással szembenálló nézetek is jól képviselhetik magukat…

Száz szónak is egy a vége: ha valakinek van valamilyen „nem teljesen ördögtől való álma, terve”, akkor bizony bátran induljon el a tervezés, szervezés, ötletgyűjtés, majd a kivitelezés rögös útján, egyet nem feledve, az első nehézségnél, túlzás nélkül vett arccsapásnál bizony nem szabad megállni, meghátrálni, hanem céltudatosan kell előremenni, küzdeni, harcolni…, használva a modern kor technikai vívmányait és a politikai/társadalmi „kultúra” legalább legalapvetőbb szabályait…

Rapülők - Kék rapszódia.... (1:18-tól...)