A napokban kíváncsi voltam, hány olyan ásványvíz-kitermelő és forgalmazó céget találok Magyarországon, amely magyar tulajdonban van.
Forrásként a <http://cegmerce.tudatosvasarlo.hu/index.php?modul=ceginfo> oldalát néztem meg, de a <http://hbi.hu> honlapról pontosítottam (a Cégmérce, mint fogyasztóvédelmi lap, több helyen erősen téved, vagy csak tippel a tulajdonviszonyok kapcsán, míg a céginfóból minden esetben kikereshető a tulajdonosi háttér).
A lista:
- Szentkirályi, Emese, Fonte Re ........................................................... 100% magyar tulajdon;
- Fonyódi Ásványvíz................................................................. 100% külföldi tulajdon (Horvát);
- Margitszigeti és Gellérthegyi Kristályvíz, Harmatvíz.................... 100% külföldi tulajdon (USA);
- Theodora Kereki, Theodora Kékkúti, Nestlé Aquarel............. 100% külföldi tulajdon (Francia);
- Mizse, Primavera, Zafír..................................................... 100% külföldi tulajdon (Venezuela);
- Visegrádi.................................................................... legalább 90% külföldi tulajdon (Svájc).;
- Natur Aqua................................................................................ 100% külföldi tulajdon (USA);
- Apenta................................................................................. 100% külföldi tulajdon (Lengyel).
A kisebbek, a legtöbbről még nem is hallottam:
- Aqua Mathias...................................................................................... 100% magyar tulajdon;
- Aquarius Aqua, Veritas Gold............................................................... 100% magyar tulajdon;
- AVE, Cívis Ásványvíz........................................................................... 100% magyar tulajdon;
- Amade............................................................................................... 100% magyar tulajdon;
- Óbudai Gyémánt................................................................................ 100% magyar tulajdon;
- Parádi................................................................................................. 100% magyar tulajdon;
- Viktória............................................................................................... 100% magyar tulajdon;
- Lilafüredi............................................................................................ 100% magyar tulajdon;
- Csokonai............................................................................................ 100% magyar tulajdon;
- Vivien................................................................................................. 100% magyar tulajdon;
- Dogerita, Super Aqua, Vitaqua, Germán Aqua.................................... 100% magyar tulajdon;
- Aquastella.............................................................. nagyrész külföldi tulajdon (Liechtenstein);
- Fonte Verde...................................................................... nagyrészt külföldi tulajdon (Olasz);
- Montivíz..................................................................... 100% külföldi tulajdon (Nagy-Britannia);
- Pearl Natural.................................................. 100% külföldi tulajdon (Nagy-Britannia, Ciprus);
- Balfi, Pannon Aqua, Pannon Gyöngye....................................... 100% külföldi tulajdon (Svájc).
Etikailag mindegyik nagyon gyengén teljesített a Cégmérce vizsgálata szerint, s ezen a téren az a legsúlyosabb probléma, hogy az ipari méretű ásványvíz-kitermelés meghaladja a mélységi vízkészletek megújuló képességét. Ez azt jelenti, hogy a jövőben(?) egyszer csak elfogy majd a kitermelendő víz.
A Szentkirályit kitermelő vállalat vezetője, Tóth Tamás bejelentette, hogy belép a magyar vízzel a Szaúd-arábiai piacra. A nyilatkozata szerint egy 23 milliós piacról van szó, s az első, tíz konténerből (134 ezer liter) álló Szentkirályi-szállítmány márciusban indul a közel-keleti országba, és reményei szerint ezt ennek többszöröse követi még az idén.
Kíváncsi lennék, belegondolva, hogy vajon milyen környezeti és társadalmi hatása lesz ennek a Kárpát-medencére nézve. Arra is, hogy - elsősorban etikai és gazdasági szempontból - mekkora probléma az, hogy a magyar föld vizeit eladja az állam külföldi cégeknek, akik ezután kitermelik és kiszipolyozzák a magyar vízlelőhelyeket, majd busás haszonnal értékesítik nekünk a saját vizeinket, és végül a hasznot kiviszik külföldre. Nekünk pedig, és ez talán nincs is túl messze, itt hagyják a kiszáradt forrásokat. Honnan szerzünk akkor majd ivóvizet? Vállalja Tóth Tamás és a többi cégvezér, hogy ivóvizet szállít a magyaroknak a tőlük elszállított vízen elért nyereség fejében?
De az is érdekelne, hogy miért éri meg ez a Magyar Államnak, miért nem tesznek rendet ezen a téren.
