Az Európai Bizottság 2002-ben kiadott oktatási munkaprogramjában nyolc olyan kulcskompetenciát állapított meg, amelyek elsajátíttatása és fejlesztése a teljes európai oktatási rendszer feladata. A kulcskompetenciák a következők:
- Számtani műveletek elvégzése és írás-olvasás (alapvető készségek) [Numeracy and literacy (foundation skills]
- Matematikai valamint természet- és műszaki tudományos alapkompetenciák [Basic competencies in mathematics science and technology]
- Idegen nyelvek [Foreign languages]
- Információs és kommunikációs technológiai készségek és a technológiák alkalmazása [ICT skills and use of technology]
- A tanulás megtanulása [Learning to learn]
- Társadalmi készségek [Social skills]
- Vállalkozói készség [Entrepreneurship]
- Általános kultúra [General culture]
A munkaprogram hangsúlyozza, hogy a kulcskompetenciák erősítése a felnőttoktatás feladata is. A felnőttoktatás részeként a magyar felsőoktatás, és annak mindenkori vezetése sem feledkezhet meg tehát arról, hogy a mai világban a felsőoktatásnak kompetenciaerősítő feladata van, hiszen a középiskolák világából többféle, nem egy esetben súlyos kompetenciaproblémákkal érkeznek a hallgatók egyetemeink/főiskoláink padjaiba, illetve sokan újrakezdik a tanulást, nem egyszer akár egy évtizedet is kihagyva az érettségi után.
Úgy vélem, a mindenkori államnak azokat a képzéseket mindenképpen kiemelten kellene támogatnia, amelyeken a felsorolt kompetenciák erősítése nagy hangsúllyal történik (természetesen nem más, más szempontból fontos képzések rovására, hanem ezekkel együtt!). Ezeknek a képzéseknek ugyanis felzárkóztató, s ezzel együtt erős értelmiségképző szerepük is van.
A Kommunikáció és médiatudomány BA szak Magyarországon létrejötte óta minden képzőhelyen ilyen, kompetenciafejlesztő funkcióval is bír. Talán a legerősebbel és legkiterjedtebbel az összes szak képzése közül.
Ha sorban nézzük a kulcskompetenciákat, a következő mondható el:
1. Az írás-olvasás alapvető képessége sokszor erősen problematikus még az egyetemi diákság körében is (ennek egyik eleme, hogy soha ennyi "disz"-es hallgató nem volt a felsőoktatásban mint most). A kommunikáció szak stilisztikai, helyesírási, illetve kreatív írás-kurzusai sokat tudnak ezen javítani, sőt: egyes képzőhelyek külön kompetencia képzésekkel javítják a beérkező hallgatók szövegértési és fogalmazási kompetenciáit.
2. Az idegennyelv-oktatás a Kommunikáció BA-szakokon számos helyen kötelező (nálunk a ZSKF-en a nappalisok nem kaphatnak diplomát, ha nem teljesítenek négy féléven keresztül nyelvi kurzusokat). Örömteli, hogy diákjaink maguk is javasolnak idegennyelvű kurzusokat, hiszen egyre többen látják, hogy a munkapiac határai egy globális világban nem azonosak az országhatárokkal, így a nyelvi kompetencia nemcsak azért fontos, hogy a szakirodalmat átsajátíthassuk, hanem azért is, mert van lehetőség a külföldi munkavállalásra is.
3. Az infokommunikációs technikák alkalmazásának fontossága ezen a szakon alapvető: minden hallgató tanul valamilyen formában digitális írástudást, sőt: a szakirányokon a hallgatók döntő többsége ezt a kompetenciát jelentősen továbbfejleszti. A végzett hallgatóknak így nem okoz gondot sem a bonyolultabb szövegszerkesztési feladatok megoldása, sem az adatbázis-kezelés, sem a színvonalas prezentáció-készítés (legyünk őszinték, ezt nem minden más szak kapcsán mondhatjuk el!).
4. A tanulástechnika és a tudományos írás műfajairól szóló kurzusokon a hallgatók megismerik/megerősítik/kibővítik egyrészt a saját tanulási módszereiket, másrészt a különféle tudományos műfajokhoz tartozó létrehozó-szerkesztő és interpretatív képességeket.
5. A "Social skills" legszélesebb területei talán éppen ezen a szakon nyílnak, hiszen a társadalmi kommunikációtól politikai és közéleti kommunikációig, retorikától a protokoll, etikett és viselkedéskultúráig tanulják hallgatóink, a legkorszerűbb tudományos megalapozottsággal a társadalmi kapcsolatteremtés lehetőségeit és a szocializáció módjait, formáit és gyakorlatát.
6. A legtöbb kommunikáció szakos képzés nyitott a munkapiaci elvárásokra. Sajnos ma Magyarországon nemcsak a közbeszédben, de a szakmai-tudományos diskurzusban is elválasztják egymástól a piacképes gondolkodást és a humán műveltséget, s az utóbbi területeken dolgozók közül sokan (vajon miféle reflektálatlan marxi előfeltevésekkel?) hangosan ellenállnak a "piaci" logikának, a "szolidaritásra", az "esélyegyenlőség-teremtésre" hivatkozva. Annak ellenére, hogy erre akár az oxfordi egyetem egy elhíresült döntése (2011-ben az egyetem megvonta a bizalmat David Willets oktatási minisztertől azért, mert a miniszter piaci szemléletű felsőoktatásban gondolkodott) is lehet példájuk, mégis le kell szögezni: saját magát szorítja sarokba az a szakma, amelyik így érvel. Éppen, hogy azt kellene mondani (az Oxford-vitában szintén előkerült érvekkel is): azok a képességek, amelyek a társadalom- és bölcsésztudományos képzéssel megerősödnek, ezek az igazán piacképesek - a posztmodern tudástársadalomnak és munkapiacnak ugyanis nem pénzhajhász szakbarbárokra, hanem nyitott, jól fogalmazó, jó érdekérvényesítő, de a megalázottak és megszomorítottak világára is érzékenyen tekintő, kreatív és innovatív elmékre van szüksége, s ezt elsősorban (azaz: nem kizárólagos érvénnyel, de nagyon jelentős mértékben) a sokoldalú, piaci igényekre nyitott társadalom- és bölcsésztudományi képzés adja meg. Elsősorban ezek a képességek adják a vállalkozói készség alapjait - s adták, amióta világ a világ: az ókori görög hajós-kereskedőktől a modern kor hajnalán hatalomra jutó angol polgárságig, amely hatalmas gyarmatbirodalmat épített ki. Úgy gondolom, a bölcsész- és társadalomtudományi szakok közül a Kommunikáció épít leginkább a vállalkozási készségekre, képzésében nem egy esetben szakirányként szerepel az Üzleti kommunikáció.
7. Az "általános kultúra" a kommunikációs képzésben többek között számos civilizáció- és kultúrtörténeti kurzuson és a már említett protokoll, etikett és viselkedéskultúra órákon erősödik meg: előbbieken a hallgatók megértik, hogy miért fontos az, hogy mi a nyugati civilizáció polgárai vagyunk, milyen folyamatok és események tekinthetők a tradicionális civilizációkról leváló modern nyugati civilizáció előzményeinek, melyek a nyugati civilizáció legfontosabb alapelvei és értékei, s milyen geopolitikai közegben működik a posztmodern Nyugat, s melyek a várható tendenciák, civilizációnk jövőjével kapcsolatban.
Összefoglalva mondandómat: a kulcskompetenciákkal kapcsolatos EU-elvárásokat leginkább teljesítő szakokat az államnak mindenképpen támogatnia kellene, s ezek között is kiemelendő volna Kommunikáció- és médiatudomány.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állam akkor jár el jól, ha csak az állami intézmények, például a tudományegyetemek ilyen képzéseit támogatja. Ez végzetes hiba volna, hiszen attól, hogy egy képzőhely államilag finanszírozott, nem biztos, hogy erősebben fejleszti a kulcskompetenciákat, mint az, amelyik egyházi vagy magán finanszírozású
Sokkal inkább arról van szó, hogy végre, a 21. század elejére egy komplex felsőoktatási minőségbiztosítási és ellenőrző rendszerre lenne szükség, amelyben végre valóban, alaposan megvizsgálnák , hogy a szakokról kikerült hallgatók milyen kompetencia-területeken lettek erősebbek, s az állam elsősorban azokat a képzőhelyeket támogatná hallgatói helyekkel, ahol a tudásátadás mellett ez a dimenzió is erősen jelen van.
Dr. Jászberényi József
ZsKF KMI intézetvezető - főiskolai tanár
