Élet a főisCOOLán

Ez egy olyan blog oldal, melyet a főiskola oktatói és hallgatói írnak, szerkesztenek. Van benne szakmai, és nem szakmai, bulis és tudományos, szívfacsaró és szívet melengető írások, fényképek és videók. Azért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy közvetlen közelről bepillanthass a ZsKF életébe egy olyan fórumon keresztül, ahol nincs cenzúra, nem ömlik a marketing duma, senki nem akarja, hogy itt tanulj, vagy máshol.

Friss topikok

Pofátlan egy állat a Wall Street farkasa

2014.02.03. 13:08 ZsKF_Bp

Martin Scorsese neve, szinte mindenki számára ismert. A 71 éves rendező, munkássága során számos filmnek volt a rendezője, s nem régiben egy újabb filmbe kezdett, amit 2013 decemberében be is mutattak, ezzel kirobbantva a Wall Street-i farkas-lázat. A Wall Street farkasa (The Wolf of the Wall Street), mindenképpen sikeresnek mondható, még akkor is, ha a pozitív kritikák mellett sok negatív is napvilágot látott. Mint az a filmben is elhangzik a negatív kritika is kritika – hiszen addig is beszélnek az adott témáról, és megeshet, hogy majd pont egy negatív, lehúzó cikk alapozza meg valaminek (vagy valakinek?) a sikerét.
A filmről írni… hát van mit bőven, de talán jobb, ha az elején kezdem, amikor is a majom lejött a fáról
Jordan Belfort, 1962. július 9-én született, valós személy. Foglalkozása bróker volt, ám időközben át avanzsálódott motivációs előadóvá.
A karrierjét anno az L.F. Rothschild-nál kezdte – ám az első munkanapja volt egyben az utolsó is, hiszen 1987 a dátum, amikor is beütött a krach a tőzsdén. Egy időre visszatért a régi munkájához és hússal kereskedett, de végül egy apróhirdetésre jelentkezve, olyan cégnél helyezkedett el, ami filléres értékpapírokkal kereskedett és nem a híres-neves Wall Street-en helyezkedett el.
A Stratton Oakmont-ot az 1990-es években alapította meg – mikor már jobban ment a szekér. A cég körülbelül ezer embernek adott munkát, s mint azt az általa írt könyv majd Scorsese filmje is prezentálja, hamis papírokat adtak el, csaltak; a legnagyobb sikert végül tényleg a Steve Madden papírok eladása hozta meg számukra. Persze ebben nagy szerepe van az agresszívnek és erőszakosnak nevezhető eladásnak is, amire Belfort tanította meg az embereit.
1998-ban Jordan Befortot 22 hónap állami fegyházban letöltendő büntetésre ítélték értékpapír-csalás, illetve pénzmosás vádjával. Ez befektetői válságot jelentett a Stratton Oakmont-nak, arról nem is beszélve, hogy 110.4 millió US dollárnyi büntetést szabtak ki rá, amit a károsultaknak kellett visszafizetnie.
Belfort, a börtönben – ami az elbeszélések alapján inkább egy üdülőhöz hasonlít, amennyiben sok pénz áll a rendelkezésedre,– összeismerkedett egy Tommy Chong nevű emberrel, akitől arra kapott bátorítást, hogy írja meg a saját történetét – ezt 1998 környékén meg is tette..
2003-ig nem sikerült kifizetnie a kártérítést, amiben megállapodtak; befolyt jövedelmének felét vissza kell(ett) fizetnie, a mintegy 1513 becsapott ügyfelének.
2013 októberében a szövetségi ügyészek panaszt nyújtottak be J. Belfort ellen, ugyanis Belfort megírta az életéről szóló könyvet, és bár nem került a bestseller listák élére, de mégis fogyott rendesen. Ehhez még hozzájöttek a Martin Scorsese-nek eladott jogok, valamint a motivációs előadásaiból befolyt pénz, így a számlájára befolyt összeg (körülbelül) 1 767 200 $-ra rúgott. – Jelenleg ott tart az ügy, hogy nincs minden károsult kifizetve, és nem tudni mikor lesznek.
A történet tehát, alapjaiban véve igazságon alapszik, csupán bizonyos és apró részekben – amik inkább helyszínek terén,– találhatunk eltéréseket. Akkor mégis, mi baja lehet a filmmel az embereknek?
Talán a stílus rázza meg jobban a nézőket, mint inkább a sztori, - bár egy aspektusból szemlélve mind a kettő felháborodást válthat ki, hiszen a vásznon egy drogoktól szinte folyamatosan bódult és/vagy alkohol mámorában úszó, inkább már állati, mint emberi Jordan Belfortot kapunk vissza Leonardo DiCaprio színjátéka által. Ez lehet az egyik pont, amihez nem mellesleg még párosul egy adag trágár és vulgáris kifejezés. És amennyiben ez még mindig nem lenne elég, akkor ott az alap sztori is, hogy főszereplőnk, hogyan is vette rá, az amúgy nem túl intelligensnek feltüntetett, ám igazán pénzéhes barátait arra, hogy átverjék a népet, és embereknek okozzanak károkat – mindaddig, amíg ő maga „boldogságban” éli mindennapjait. – És akkor még ott van az igazság, amit röhögve tálalnak elénk, azaz hogy azoknak a bizonyos papíroknak az ára… hát azt ők szabják meg.
Egy – a legnagyobb – videómegosztón barangolva, és a film zenéi után kutatva találni egy olyan lejátszási listát, aminek a leírásában az eltérésekről olvashatunk (angolul természetesen). De, persze, aki többet szeretne tudni a valóban megtörtént vs. hozzátett vagy éppen elvett részekről, annak mindenképpen el kell(ene) olvasnia könyvet, amiről feltételezhető, hogy a valóságot tartalmazza, hiszen a könyvek 1998-ban/után íródtak, Belfort pedig a hírek szerint ’98 óta a józanság által nyújtott „kegyetlen” valóság platformján tengeti napjait.
Mindettől függetlenül azt lehet mondani, hogy azért lehet szórakozni a filmen, hiszen vannak benne igazán komikus részek is, bár meg kell hagyni, igen sokszor jelenik meg benne a szexualitás, valamint mezítelen női testek, amik megint csak egyesek rosszalló véleményét válthatják ki.
Minden negatívumától függetlenül, úgy gondolom, hogy meglehet nézni a filmet, és még a szórakozás is garantált, amennyiben sikerül túltenni magunkat a durvának nevezhető részeken. Ha még ez sem lenne elég ok arra, hogy a két óránál is hosszabbra sikeredett filmet megnézzük, akkor adok egy-két másikat: di Caprio alakítása, ugyanis minden bizonnyal az egyik legjobb és legjobban eljátszott szerep. Vagy… mert szeretjük a Scorsese által rendezett filmeket. A naturalista erőszakot leszámítva a rendező minden sajátos jegye megjelenik a filmben, így tehát a rendezői munkát figyelembe véve sem lehet azt mondani, hogy gyenge a film. – Bár a gyenge szó sehogy nem lehet jelzője a filmnek…
Egyes országok újravág(attat)ták a filmet és azt adtak le a mozikban – némelyik változat, a híresztelések szerint 45 perccel lett rövidebb; bár ez leginkább a közel kelet és más ázsiai, zárt társadalmi rendszerben élő nációknál fordult elő. Ezzel szemben, az amerikai filmakadémia a legjobbak közé válogatta be, s a legjobb film kategóriában jelölik is majd a művet az Oscar-díjra.

Mindent összefoglalva jók benne a zenék, a képek és ütős a sztori. A Wall Street farkasa egy tipikus. „mindenképpen meg kell nézned” film, tehát kéretik nem fenn akadni a durvaságokon és élvezni a filmet.
Jó szórakozást!
Varga-P. Charlotte

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zskf-bp.blog.hu/api/trackback/id/tr775795841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

etikone 2014.05.31. 20:37:50

Összecsapott munka.
süti beállítások módosítása