“Feltett szándékom, hogy kíméletlenül elbánok a hétköznapokkal. Majdnem annyira, mint egy bizonyos multi a versenytársaival. Igen kedves barátaim, valahogy így lehetne a legfrappánsabban és legképszerűbben leírni programom jellegét, ami erre az évre szól, de azért, hogy ne csak a malac farkát szorongassuk azon a bizonyos végzetszerű napon a hajnali félhomályban, hanem sejtésünk is legyen, arról mi végre vagyunk ott, ahol vagyunk, a tudomásotokra hozom miről is fog pontosan szólni az elkövetkezendő oldal: Mindenről. Remélem, most már mindenki nyugodtan dől hátra és higgadt, kimért eleganciával olvassa tovább ezeket a sorokat, főleg abban az esetben, ha éppenséggel ezt munka közben teszi. Bizony manapság már jól be kell osztania az embernek az idejét, mert a semmittevés és totális munkába temetkezés között egyre vékonyabb a határvonal. Miért? Mert a tudatosság olyan, mint egy hajlékony fűzfavessző, amit temérdek helyzetbe hozhatsz, csak ne dobd tűzre.”
/ Tarnóczi Balázs – Utazás a koponyámon belül(részlet) /
Többek között ez az, amire rávilágít az ifjú zsurnaliszta és énekes, Tarnóczi Balázs első könyvében, a Csendes vandalizmus – Utazás a koponyámon belül-ben. Balázs misztikus világában először még bizonytalan és félénk léptekkel kezdünk el távolodni a Bevezető gondolatoktól, de hamar rájövünk, hogy a gravitáció már rég nem egyenlő a G-vel, és ekkor olyan erők taszítanak a földhöz minket, amikről addig halványlila kiegészítő pótfogalmunk sem volt. Hiába várnánk mentőövet vagy valami könnyed ponyvairodalmat, ami fenntart minket a gondolatok és érzések végtelen, kakofonikus óceánján, vagy csak elringat minket, mint jó dadus a romváros közepén. Számunkra már nincs remény többé ezekre, ha elkezdtük a könyvet, mert, ahogy megjegyeztem volt, csak a szürreális reális és ott ahol bármi megtörténhet, ott bizony az meg is fog történni. Tudomásul kell vennünk, hogy a felelősség innentől már csak a miénk, tehát jól vigyázzunk magunkra!
Ezekkel szemben, viszont meglepve kell észrevennünk, hogy nem véletlenül énekel ez a fiú, már évek óta több zenekarban is. Könyvében tökéletes tanúbizonyságát adja a ritmus és a zeneiség fontosságának, mert amilyen feszes és gyors cselekményvirágokat, pillanatképeket tud megfesteni az ember lelki szemei előtt, oly játszi könnyedséggel fel is oldja ezeket a feszültségeket. Bizony mondom néktek feleim, jó pásztor ő, mert szebbnél szebb víziók felé terelget minket, és ha mindez még nem lenne elég, teljes audiovizuális élménnyel akar szolgálni, hiszen minden egyes fejezethez megadja az ahhoz tökéletesen illő zenei aláfestést és helyszínt! Csak remélni tudom, hogy megengedi majd egyeseknek, hogy nála olvassanak el néhány fejezetet!
Nagyon fontos lesz a számukra, hogy Balázs üdítő eleganciával ötvözi a szellemi magasságokat a humorral, ami szerény személyem szerint az egyik legfontosabb bravúr amit egy gondolkodó alkotónak magáévá kell tenni, mert aki nem képes magán nevetni, az nem tud semmit sem komolyan venni. Ebben a könyvben pedig önreflexió van bőséggel minden irányba mutatóan, de ez csak még többet segít abban, hogy megláthassuk saját erőinket és gyengeségeinket, hogy a végső küzdelemből – amit meg kell vívnunk magunk ellen – győztesen tudjunk kijönni.
Mindezek fényében kötelező olvasmánynak kiáltom ki a szabad véleménynyilvánítás törvényének nevében, mindenki számára, aki hisz a szabad véleménynyilvánításban!
És mielőtt azt hinnénk, hogy ezzel véget ért a dolog csak megjegyzem, hogy február 22-én lesz a könyvbemutató a Szent István-rakparton, a Kláris hajón, ahova szeretettel vár az alkotó minden érdeklődőt és vitatkozni vágyót!
Hölgyeim és uraim, kérem tegyék meg tétjeiket!
Filcsik László
